Elhunyt Petz Dénes

Petz Dénes nemzetközileg elismert matematikus, több könyv szerzője, a BME TTK Matematika Intézet Analízis Tanszékének nyugalmazott egyetemi tanára, életének 65. évében, hosszan tartó súlyos betegségben 2018. február 6-án elhunyt.

Búcsúztatása 2018. február 26-án, hétfőn 8.30-kor a Fiumei úti Sírkertben lesz.


Nekrológ 1. Petz Dénes 1992-től 2016-os nyugdíjba vonulásáig egyetemi tanárként dolgozott a Műegyetemen.
Fő kutatási területe az operátoralgebrák, az entrópia és a nemkommutatív valószínűségelmélet volt, de jelentős és mély eredményeket ért el a véletlen mátrixok vizsgálatában is. A kvantum-információelméletet ő honosította meg Magyarországon. Világhírű tudósként impozáns publikációs és idézettségi mutatókkal rendelkezett. Emellett számos rangos matematikai folyóirat szerkesztője, nagyszámú nemzetközi konferencia meghívott előadója illetve szervezője volt, igen kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezett.

Az oktató-kutató munka mellett aktívan vett részt a Matematika Intézet megalapításában. 1996-2004 között az intézet gazdasági igazgató helyetteseként dolgozott. Fontos szerepet töltött be a Természettudományi Kar megalakulása (1998) után a kari működési rend kialakításában, a gazdálkodás alapjainak megszilárdításában, a kar szervezeti egységei közötti együttműködések létrehozásában. A TTK gazdasági dékánhelyettesi feladatkörét 1998-2002 között látta el. Az intézet és a kar vezetésében végzett munkájával felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a frissen megalakult szervezetek egyetemi integrációjában, a kezdeti nehézségek leküzdésében. Több cikluson keresztül vezette az Analízis Tanszéket. Amellett, hogy határozott vezetői elképzelésekkel rendelkezett az általa irányított szervezetek jövőjét illetően, kitartóan tett is azok megvalósítása érdekében és bátran hozott meg döntéseket.

Tanszékvezetőként és a műegyetemi tevékenysége során mindig törekedett az általa nagy sikerrel művelt kutatási területek meghonosítására, az oktatásba való beemelésére, a tudományos utánpótlás kinevelésére. A 9 fokozatot szerzett PhD tanítvány mellett számos fiatal oktató-kutató szakmai irányításában vett részt; az Analízis Tanszék jelenlegi állományában több sikeres fiatal kutató Petz Dénes tanítványa. Jelentős volt a TDK, szakdolgozati és diplomamunka témavezetői tevékenysége is. Sokat tett az igényes, korszerű oktatásért, és a környezetében lévőket is inspirálni tudta a folyamatos fejlődésre, tenni akarásra. Lineáris analízis című tankönyve a matematikus- és fizikushallgatók oktatásában évek óta alapvető jelentőségű. A matematika népszerűsítésére rendszeresen publikált könnyen érthető, figyelemfelkeltő anyagokat ismeretterjesztő folyóiratokban és rendezvényeken.

Kiemelkedő kutatási, oktatási és tudományszervező tevékenységéért az évtizedek során számos hazai és nemzetközi díjban és kitüntetésben részesült. Ezek közül a két legjelentősebb a Szent-Györgyi Albert Díj 2009-ben és a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje 2013-ban.


Nekrológ 2. Petz Dénes 1953 április 8-án született Budapesten. Noha gimnazista korában a kémia is vonzotta, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem matematikus szakán szerzett diplomát 1977-ben. Doktori fokozatát is itt szerezte meg 1979-ben.

Szakdolgozatát és doktori disszertációját topológiából írta, de hamar átnyergelt a matematikai fizika területére. Kandidátusi értekezése már az operátoralgebrákról szólt, és Neumann János, kedvenc vegyészmérnöke iránti feltétlen tiszteletét mi sem mutatja jobban, mint hogy a Neumann-algebrák elméletének vizsgálata egész széles spektrumú kutatói pályáján átível. Ő tekinthető a kvantum-információelmélet magyarországi meghonosítójának. Szintén Neumann hatására, érdeklődése egyre inkább az entrópia vizsgálata felé fordult, Quantum Entropy and its Use könyve a terület egyik leghivatkozottabb alapműve. Jelentős eredményeket ért el a véletlen mátrixok területén is.

Pályafutása során bejárta a világot, éveket töltött Németország, Japán, Olaszország és Belgium egyetemein; sorra publikálta cikkeit rangosabbnál rangosabb folyóiratokban, és kötött életre szóló barátságokat ezen kutatóhelyek neves tudósaival. Ezeket a kapcsolatokat azután is ápolta, hogy végül a Budapesti Műszaki Egyetemen állapodott meg; rendszeresen vett részt nemzetközi konferenciákon és azok szervezésében.

A BME Matematika Intézetének megalakulása után az Analízis Tanszéken lett docens, majd egyetemi tanár, és több cikluson keresztül látta el a tanszék vezetését. Olyan főnök volt, aki ügyesen osztotta ki a feladatokat, és beosztottai biztonságban érezhették magukat a vezetése alatt. Az oktatás mellett a Magyar Tudományos Akadémia funkcionálanalízis szakosztályának vezetője is volt, majd az MTA Rényi Alfréd Kutatóintézetének munkatársa lett. Később az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen is oktatott professzorként. Szerkesztője volt az Open Systems & Information Dynamics, az Infinite Dimensional Analysis, a Quantum Probability and Related Topics, a Studia Mathematica Hungarica, a Periodica Mathematica Hungarica, illetve a Journal of Mathematical Physics folyóiratoknak. A Magyar Tudományos Akadémia kitüntetései mellett az Oktatási Minisztérium Szent-Györgyi Albert-díját is megkapta.

Könyvei mellett mintegy 160 cikkét nagy hírű nemzetközi tudósokkal és tanítványaival együtt publikálta. Rengeteg hallgatóját igyekezett minél előbb bevonni a kutatásba, mindenkinek talált személyre szóló feladatot, fáradhatatlanul konzultált és bíztatott sok fiatalt. Ezen együttműködésekből számtalan TDK-dolgozat, diplomamunka és doktori disszertáció született. Fiatal társszerzőit nemzetközi konferenciákon is szerepeltette, minden esélyt megteremtett arra, hogy sikeres kutatókká váljanak.

Tanítványait azonban nem csak a matematika révén, hanem számos egyéb módon tartotta össze: kirándulásokat, összejöveteleket szervezett, szívesen vette körül magát az általa felkarolt fiatalokkal, akik nagyon sok szeretetet és támogatást kaptak tőle. Színes egyéniségét tanítványai számos anekdota formájában is őrzik. Sokat és szívesen beszélt a matematikáról, azonban számos más dolog is nagyon érdekelte. Fiatal korában rendszeresen sportolt, ezt a természet iránti olthatatlan lelkesedésével ötvözve felnőttkorában a síelésben és túrázásban élte ki. Szeretett utazni és megismerni más országok szokásait, kultúráját, gasztronómiáját. Büszke volt lányaira, boldogan fogadta az unokák érkezését.

Betegsége tragikusan fiatalon csapott le rá, de amíg csak lehetett, folytatta a tanítást és a kutatást. Amikor ezeket betegsége már túlságosan megnehezítette, inspirációként akkor is szeretettel osztotta meg kollégáival korábbi cikkeit, befejezetlen műveit. Műveinek több mint hétezer hivatkozása is mutatja munkájának jelentőségét, illetve még sok leendő matematikus és fizikus fogja elsajátítani a funkcionálanalízis alapjait Lineáris analízis című jegyzetéből.